HÍDPÁLYALEMEZEK VÍZSZIGETELÉSE

 

BEVEZETÉS
 

A hídszerkezetek korroziójának fõ oka közismerten a víz fagyáspontjának és ezáltal az útfelület csúszósságának csökkentésére elterjedten alkalmazott só (klorid), illetõleg az általa kiváltott kémiai-fizikai folyamat.
Az égéstermékek, mint pl. széndioxidot és szénmonoxidot tartalmazó sós oldatok romboló hatása elõször a felszini betonrétegekben jelentkezik és a fagyás-olvadás által elõidézett leveles leválásokban, morzsalékosodásban nyilvánul meg. Ha a korrozió elõrehaladva eléri a vasbetéteket, ekkor már súlyosan veszélyezteti a szerkezet szilárdságát és állékonyságát. A fagyás-olvadás fentiekben említett hatásához a vas oxidációja járul, mivel a fém oxiddá való átalakulása térfogatnövekedéssel és a beton további repesztésével jár együtt. Az oxidáció folyamatát elõsegíti a sók jelenléte, valamint a kóboráramok fellépése az ezeket kisérõ "galvánelem hatással" párosulva. A hídszerkezetek korrózióját kiváltó okok áttekintése után könnyen belátható, hogy a leghatékonyabb megoldást a betonszerkezetek védelme jelenti sajátos igényeket kielégítõ vízszigetelõ termékek alkalmazásával. Részletes vizsgálatok kimutatták, hogy ilyen célokra a polimerbitumen szigetelõ- lemez a legmegfelelõbb anyag.
A NOVAGLASS cég ilyen alkalmazásokra kifejlesztett terméke a NOVABOND 200  és 250 szigetelõlemez.
 

A HÍDSZERKEZETEK SZIGETELÕLEMEZÉVEL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK

- A szigetelõlemez felsõ felülete közelében elhelyezett hordozó-erõsítõ betét, legalább 0,5-0,6 mm vastag
  vízhatlan  fedõréteggel,
- kiemelkedõ és széles (-15 és +80 C közötti) hõmérsélettartományban is megõrzött fizikai-mechanikai
  tulajdonságok,
- a különféle forgalmi helyzetekben (fékezés, gyorsítás, kanyarok, lejtõk), továbbá a tartószerkezet
  alakváltozásai következtében fellépõ normál- és nyíróerõkkel szembeni ellenállás,
- ellenállás statikus és dinamikus lyukasztó hatásokkal szemben,
- megfelelõ nyúlóképesség a tartószerkezet forgalom által elõidézett hajszálrepedéseinek és az
  alátámasztások kis mozgásainak károsodás nélküli követésére,
- szigetelõképesség vízzel és más, jégolvasztásra használt sóoldatokkal szemben,
- a vízhatlanság megõrzése az általában 120 C hõmérsékletû aszfaltbeton terítése és hengerlése után is,
- a tartószerkezet hõmérsékletváltozásainak károsodás nélküli követése,
- szilárd adhéziós kötés mind a beton aljzathoz, mind az aszfaltbeton szõnyegburkolathoz,
- ellenállás gyökérátnövéssel szemben,
- könnyû javíthatóság, tekintettel a hídszigetelések sérülésének fokozott veszélyére.
 
 
 Következõ oldal 
 
 
 
 
                                                                     .