A lemezek beépítési módját a szigetelés aljzatának jellemzõi, annak hajlása, vastag védõréteg beépítésének lehetõsége és általában a tetõ szerkezeti  kialakítása határozzák meg. Figyelembe kell venni azonban, hogy a lemezek és szigetelés aljzata között szoros kölcsönhatás alakul ki, mivel az anyagok eltérõsége következtében a fellépõ igénybevételek hatására eltérõen is viselkednek. A szigetelés aljzatától elsõsorban a hõtágulások, zsugorodás, terhelés hatására fellépõ rugalmas alakváltozások, de szerkezeti hibákból származó repedések is részben vagy egészben a lemezekre adódhatnak át.
A körülményektõl függõen a lemezek beépíthetõk:

• leplesítve,
• részben hegesztve,
• teljesen hegesztve.

LAZA BEÉPÍTÉS, LEPLESÍTETT VÍZSZIGETELÉS
 

Laza szigetelõréteg csak vastag védõréteg alatt, 5%-nál nem meredekebb felületen irányozható elõ. A beépítés során a lemezeket beigazítják a felületre és csak az átfedõ éleket hegesztik lángszóróval. A rétegeket azonban peremük mentén a szigetelés aljzatához kell rögzíteni. Függõleges felületeken ilyenkor is teljes hegesztés szükséges.
 

RÉSZLEGES HEGESZTÉS
 

Ez a megoldás betonfelületeken 40%, hõszigeteléseken 20% hajlásig kerül alkalmazásra. Az egymással hegesztett lemezeket pontszerûen, vagy egymáshoz képest eltolt sávok mentén hegesztik a szigeteléstartó aljzatra. A megoldás a páraszellõzés céljait szolgálja és lehetõvé teszi a födémen átdiffundált pára vagy egyéb gázok áramlását és/vagy megfelelõ páraszellõzõkön keresztül történõ kivezetését, ezáltal levegõhólyagok és légzsákok keletkezésének megakadályozását. A rögzítési pontok, vagy sávok összfelülete függ az aljzat, a szigetelés aljzata és a lemezek jellemzõitõl, azonban ne legyen kisebb a teljes szigetelés felületének felénél.
Egymással kötésben nem lévõ elõregyártott betonlapok esetén az illesztési hézagok felett csak az egyik lapsorhoz rögzített 20-30 cm széles áthídaló lemezcsíkokat kell elõirányozni.
Hõszigeteléssel kialakított szigetelésaljzatok esetén két megoldás lehetséges:

• könnyû, alapszövettel erõsített alaplemez 50%-os rögzítése, majd erre egy második, teljesen hegesztett lemezréteg fektetése,
• bitumenes üvegszövet részleges 50%-os rögzítése, majd erre az alapra egy második lemezréteg teljes hegesztése.

A teljes szigetelés 40%-nál meredekebb, helyben betonozott tetõkön és felületeken válik szükségessé. Teljes felületû  rögzítést biztosít az aljzathoz. A beépítés technológiája megegyezik a részleges hegesztésnél ismertetettel. Meredek vagy függõleges felületeken a lemezréteg felsõ szegélyének további biztosítására ajánlatos annak mechanikus rögzítése. Ilyen szerkezeteken üvegszállal erõsített lemezek alkalmazása nem célszerû, mivel ezek nyúlóképessége nem elegendõ az aljzat esetleges repedéseinek áthídalásához.
Ha az ilyen aljzatokon hõszigetelõréteg is van, úgy az elsõ lemezréteget, vagy a bitumenes üvegnemez fátyolt teljes hegesztéssel kell beépíteni, egyebekben a részleges hegesztéssel kapcsolatban ismertetett technológia alkalmazandó, 20%-nál meredekebb felületeken mechanikus rögzítéssel kiegészítve.
 

ALAPMÁZ ALKALMAZÁSA
 

A laboratóriumokban és munkahelyeken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a szigetelõlemezek a különféle aljzatokon - Eternit kivételével - alapmáz nélkül általában jobban kötnek. Ezek a tökéletesen pormentes és száraz körülmények között elért eredmények azért figyelemre méltók, mert bizonyítják, hogy a szigetelõlemezek alapmáz nélkül is rögzíthetõk. Ennek elõfeltétele a bitumen oly mérvû folyósítása, hogy az aljzatot nedvesítse és azt 40 C fölé melegítse. Természetesen minden más - fenti ideálistól eltérõ - esetben egy jóminõségû alapmázzal történõ elõkezelés a tapadás bizonyos mértékét garantálja, mivel ellátja fõ feladatát, nevezetesen a por rögzítését és leválasztó hatásának kiküszöbölését.
 

PÁRAZÁRÓ RÉTEG

A hõszigetelõ rétegnek az építõanyagokból, vagy a tetõ alatti térbõl származó nedvesség elleni védelme céljából szükségessé válhat párazáró réteg beépítése. Az abban lecsapódó pára ugyanis hátrányosan befolyásolja a hõszigetelõképességet és már gyakran okozott károsodást. A párazáró réteg alkalmazása minden hõszigeteléssel ellátott tetõ esetében indokolt. A hõszigetelõanyagot a környezet hõmérsékleti és páraviszonyainak, valamint az épület jellegének megfelelõen kell megválasztani. Ha a tetõ alatti térben a relatív páratartalom 20 C-on a 80%-ot meghaladja, tökéletesen párazáró termék javasolható. A párazáró réteg kialakítása az épület jellegétõl függ, beépítése részleges vagy teljes hegesztéssel történik.

HÕSZIGETELÉS
 
Hõszigetelõnek nevezik azokat a termékeket, amelyek hõvezetési együtthatója 0,1 kcal/mh C-nál kisebb.
Hõtechnikai tulajdonságain kivül nagyfokú ellenállóképesség öregedéssel és lánghatással szemben, továbbá mérettartás a kielégítendõ követelmények. A szerves alapanyagú termékekhez képest a szervetlen hõszigetelõk öregedési és mérettartási tulajdonságai kedvezõbbek, ugyanakkor átlagos szigetelõhatásuk gyengébb. A hõszigetelõ réteg vastagságát a helyiségekkel szemben támasztott követelmények és a szigetelõanyag tulajdonságai alapján méretezik. Általában elõregyártott lapokként kerülnek felhasználásra, melyek beépítésére a folyékony, hevített bitumenragasztó a gyakorlatban jól bevált. A lapokat kötésben fektetik. Kétrétegû szigetelés célszerû, ha a kiadódó vastagság a 40 mm-t meghaladja. A felsõ réteget az alsóhoz képest mindenkor eltolva kell meleg bitumennel ragasztani. Különös esetekben az így elért lerögzítés nem elegendõ és járulékos mechanikus rögzítésre is szükség lehet.